Hétfő. Régi barátom, Tibu mondása jut mindig eszembe, mikor lecsurog arcomon az eső csepp és az ösvényen csörgedező újdonsült patak mossa a bakancsom. Szóval, „az időjárás a katona jó barátja". Erre a nyárra különösen igaz, mivel rengeteg esett az eddigi túráink alkalmával. Most sem volt ez másként, mikor Noszvaji szállásunkon az autóba ültünk már javában szemetelt az eső.
A szeretett Szarvaskőről indultunk egy kiadós mászással a falu fölé magasodó sziklaorom, és várrom meghódítására. Fentről csodás panoráma tárult elénk, körben a hegyek, lent pedig a megbúvó falu és a kanyargó országút. Készítettünk néhány képet, felelevenítettük az előző túránkat, majd tovább indultunk. Rövid kaptató után megszelídült az út és kellemesen a hegy gerincén tekerget tovább A gerincút végén gyors kitérőt tett a turistaút a Gilitka kápolnához. A kápolna nem rég lett felújítva. A környezetében két eső beállót is rendbe tettek és frissen füvet is telepítettek, mellyel kellemes táborozó helyet sikerült kialakítani.
A kápolnától rövid emelkedővel visszatértünk egy nyeregre, mely ismét kellemes sátorhely lehet, ha szükséges. Innen rövid sétával elértük a Bélapátfalvára bevezető aszfalt utat, ahol dacolva az időjárással nem vettem újra elő az eső állómat, hanem a bükkfák lombjai alatt osonva haladtam a cél felé. Nem úgy Zümi, aki a szép sárga kabátjában büszkén lépkedett a legnagyobb zivatarban távol a lomboktól. Ragaszkodunk, hogy tartsuk a kék útvonalat, melyet most egy kiadós fürdéssel jutalmazott a természet, az időközben elálló eső után a növényeken hátra maradt víz rendesen lemosta a lábunkat és a nadrágunkat.
A Telekessy erdészháznál jól megviccelt minket a bélyegező. Alaposan körbejártuk a házat, de sehol nem találtuk, mint kiderült leszegett fejjel haladtunk felfelé ezért nem vettük észre a fa törzsében helyet foglaló fémládát, és benne a bélyegezőt.
Bélapátfalva felett megnéztük a Ciszterci apátságot kívülről, majd a nap melegén szárítkozva belépdeltünk a faluba. Itt ismét megviccelt a bélyegzés, ez a nap már csak ilyen, le és feljárkálva keresgéltük a nem létező kocsmát. Végül a vasúti megállóként szolgáló pad és oszlop párosnál megtaláltuk, amit kerestünk.
Hála a sűrű buszközlekedésnek gyorsan visszajutottunk az autóhoz Szarvaskőre, ahonnan visszahajtattunk Noszvajra a szállásunkra, Bariékhoz. Kellemes kirándulás volt szép kilátásokkal és frissítő esővel.
