Kicsit elmaradtak az írások, már három hiányzik. Elérkezett az idő, hogy pótoljam őket. Marcival kiegészülve zötykölődtünk a piroskával Nógrádra, ahonnan a mai szakasz indult. Nagy kék útvonal újragondolás és átalakítás érinti ezt a szakaszt is, ezért a végcél már nem a katalinpusztai kocsma, hanem szendehelyi kirándulóközpont lesz. Azért, hogy ne szakadjon meg az utunk jó előre megbeszéltük Zümivel, hogy mindenképp összekötjük az új és a régi végpontot A terelés egyébként szerencsés, mivel így nem kell a 2-es úton gyalogolni egy métert sem, viszont kicsivel többet kell majd mennünk az összekötés miatt.
Kellemes időben hosszan csodálva a Börzsöny csúcsait, lépdeltünk végig Nógrádon majd evickéltünk fel a falu melletti dombra. Miután Marci almáját megettük és lelkesedve meséltünk előző kalandjaikat gyorsan leértünk a túloldalon húzódó völgybe, ahol nemrég még a vonattal zötykölődtünk. Már a vonatból lenyűgözött a szép táj, gyalogosan pedig még közelebb férkőzött a szívemhez. Erdő övezte hegyoldalak közé ékelődve hosszú mező lágyan kanyarogva követi a Morgó patak útját... Sátorozni lenne kedvem ezen a szép helyen. Kemény kaptató, lényegében a mai egyetlen, na jó majdnem az egyetlen jelentősebb emelkedő következett. Fenn a platón rövid erdőirtás, majd a csúcs, ahol a Lokomotív turista egylet kellemes menedéket épített a hegyoldal szélére. Gyönyörű kilátás nyílt onnan a Börzsöny csúcsaira, a Pilis hegyeire, és az alattunk kanyargó Morgó-patak völgyére. Az égen ragadozó madarak köröztek be-be nézve hozzánk a kiszögelésre.
Az elfogyasztott ebédnek és a lejtőnek köszönhetően nagyon jó iramban haladtunk Magyarkút irányába. A tavaszi változékony időjárás nem hazudtolta meg önmagát, és egy gyors záporral, majd finom napsütéssel kedveskedett nekünk. A falú előtt egy kis dzsungelharc következett, majd a jól megérdemelt pihenés. A bélyegző itt a helyi vendéglátó helyen volt, ahol meleg konyhával várják a kirándulókat. Mindenképp visszatérünk ide, hogy kipróbáljunk egyet egyet a finom fogások közül. Ez alkalommal a szokásos presszó tejszínnel fogyasztottunk, majd az újabb zápor elállta után tovább folytattuk utunkat.
Szép széles völgyben haladtunk az erdészeti úton, melynek a sorompóját nagyon ügyesen bezártuk magunk mögött. :) Az egyre keskenyedő völgyből egy huszáros jobb kanyar vitt ki minket Szendehely határába. Nem sok látnivalót tartogató falun keresztül kacsáztunk, majd megérkeztünk a mai szakasz céljába a szendehelyi kiránduló központba. Gyönyörűen kialakított, látnivalóban bővelkedő másolandó létesítményt varázsoltak ide. A kéktúra bélyegző is előkelő dobozt kapott, és az előzetes híresztelések ellenére a nap 24 órájában elérhető. Innen pár száz méter megtétele után megérkeztünk a jól ismert katalinpusztai kocsmához. Ahogy már említettem az útvonal racionalizlásának köszönhetően már nem kellett a 2-es úton gyalogolnunk, amely dicséretes. Viszont egyikünk sem érti, hogy mi az oka annak, hogy a kéktúra módosított útvonala sem keresi fel Rockenbauer kopjafáját a Naszály oldalában.
Kellemes bemelegítő kirándulás volt, melyet Marci személye tett még élvezetesebbé. Érdemes néha a nagy hegyek helyett a környékükön kirándulni, hogy ámulhassuk a lenyűgöző hegyvonulatok látványát.
