Nem is tudom, hol kezdjem annyi minden történt velünk. Nagyon szép az aggteleki táj, érintetlen a természet, az emberek pedig nagyon barátságosak.
Putnok jó messze van, így csak 11 óra után kezdtünk neki a gyaloglásnak. Felcaptattunk a Szörnyű-völgyön majd átkelve a hegygerincen megnéztük a Kis- és Nagy Mohos tavakat. Fokozottan védett természeti kincsek ezek a tavak, meglehetősen sajátos hangulattal a hegyek között. Első megállónkat Keleméren ejtettük meg Tompa Mihály szobra tövében. Érdekes felvonulásban volt részünk miközben szendvicsebédünket majszoltuk. A falu cigány lakossága fel-le korzózott az utcán az ünneplőben. Volt ott minden, amit az ember el tud képzelni meg az is amit nem.
Pihenő után átballagtunk Gömörszőlősre. Itt érintett meg bennünket először a szelíd dombokon hullámzó mező látványa. A két kilométert egy pompás strandolással végeztük a falu határában lévő kútnál. A falu nagyon szép, bár inkább hasonlít egy skanzenre, mint élő falura. A régi parasztházak szépen fel vannak újítva, régi mesterségeket művelnek, és néhány galéria és múzeum is színesíti az összképet.
A falut elhagyva következett az első igazi erőpróba, az eddig szelídnek gondolt dombok egyikére kellett felkapaszkodni a tűző napon. Kivett belőlünk a mászás rendesen, de vigaszt nyújtott, hogy a dombtetőről megpillantottuk Zádorfalvát.
A kocsmában bélyegzés, és egy-egy jutalom sör után történ valami olyan mely a vidéki embereket dicséri. Otto az egyik cigány vendég szóba elegyedett velünk, Gergő a kocsmáros Zsani "udvarlója" elszaladt a keresztanyához a parókia a kulcsa miatt. Szó-szót, sör-sört követett, míg nem beesteledett és nem sok nógatás után Gergőék kertjében vertünk sátrat a parókia helyett.
Reggelt pálinkával és finom reggelivel köszöntöttük. Mire mindent megettünk, mindnet megbeszéltünk és összepakoltunk javában benne jártunk a délelőttben. Sajgó tagokkal indultunk útnak és másztunk fel a falu határában húzódó dombok egyikére, mely megalapozta az egész napos fáradtságot. Hosszú, de változatos menetelés következett, melynek köszönhetően elértük a Szlovák határt, immár másodszor a kéktúrázásunk során. A határtól nem messze már felderengtek Aggtelek első házai. Az idő szűke és a fáradtság miatt úgy döntöttünk, hogy a hétvégét itt fejezzük be. Egyetértettünk abban, hogy inkább visszatérünk és eltöltünk egy egész hétvégét Aggteleken és felfedezzük jobban a tájat és az itt élő embereket.
