Három napos vándorlásba kezdtünk Káldon, hogy elérjük a kemenesháti szakasz végét jelentő Sümeget. Szokásos sötét kocsmában bélyegeztünk. Ez alkalommal nem volt mozgalmi hevület, sehol egy székely himnusz, sehol egy csillogó szemű vendég. Úgyhogy megittuk gyorsan a sörünket és útnak is eredtünk. A faluval kapcsolatban a véleményem nem változott, továbbra is kellemes településnek gondolom, érdekes hangulata van.
Az erdő ezen a részen nem volt olyan szép, mint a Farkas erdő, de rövid gyaloglás után kiértünk egy nagyon szép legelőre, mellyen az ember szabadon engedhette a lelkét. A dombokkal körbezárt legelő végén felkúsztunk egy nagyon szép erdővel borított domboldalra, amin keresztül rövidesen elértük a Hosszúpereszteg határában lévő szántókat. Nem volt zavaró, sőt kellemes volt az "átkelés", néhol bokorcsoportok törték meg az egyhangúságot, középtávon pedig egy kereszt is állt a semmiben. Akárhol lehettünk volna, de mi itt voltunk, így rövidesen a volt Lenin utcán bandukoltunk a falu központja felé. A sétát hangos zeneszó kísérte, melynek forrása a faluban megrendezett Búcsú és sör fesztivál volt, olyan neves előadóvendégekkel, mint Kis Grofó. Ez, mint később kiderült okozott némi felfordulást a fejekben, és kiváló beszédtémát adott a helyieknek a következő napokra.
A szépen felújított templom mellett elfogyasztottuk otthonról hozott ebédünket, ittunk egy kis whiskyt majd felkerekedtünk, hogy minél előbb elérjük a Szajki-tavakat. Rövidebb aszfaltos rész után, egy fára kiszögelt hal alakú irányjelzőnél tértünk be újra az erdei útra. Az autóforgalomból jól látszott, hogy bizony sokan kihasználják a szabadidőt egy kis horgászatra. Egy balos kanyar után leértünk a tavak partjára. 10 tóból áll a tórendszer, melyek közül néhány magán kézen van, a többiben horgászni lehet, és a nagyon várt 6-os tóban pedig strandolni. Ennek a partján kedves nyaraló övezet lett kialakítva, lángosossal, pecsenyesütővel, fagylaltozóval és persze néhány kiadó házacskával. A következő két éjszakát az egyik ilyen házban töltöttünk, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Kellemes vacsora után hamar ágyba kerültünk, és a huszadikai tűzijátékot szemhéjainkon keresztül követtük a zsebtévében.
Másnap korán keltünk, hogy elérjük a reggeli buszt, amivel először Zalabérbe majd egy átszállást követően Szalapára mentünk. Szalapa nincs a kék útvonalán, de úgy gondoltuk, hogy plusz három kilométert megér, hogy a kellemes Szajki tavak partján tölthessük a következő éjszakát is.
Ötvösön pecsételtünk, majd bevetettük magunkat a Kemenes aljának nevezett tájegység erdeibe. Az itt húzódó hosszú erdősáv, nagyon kellemes csalódást okozott mindkettőnknek. Lényegében egész napot szép erdőben töltöttük azzal megspékelve, hogy összesen 70 métert kellett benne felfelé menni. A nap során láttunk erdei munkásokat, akik felkészítették az erdőt a vadászok érkezésére, lényegében ez az út megtisztítását jelentette. Találkoztunk egy olyan munkagéppel, mely a favágás után visszamaradt vékonyabb faágakat szedte össze és pakolta fel a hordozójára. Az ebédünket egy vadász lesen fogyasztottuk el egy bátor őzike társaságában. A lestől úgy 20-30 méterre ő is megebédelt és egyáltalán nem zavarta, hogy ott vagyunk vele mi is. Nagyon különleges élmény volt.
Viszonylag korán elértük Szajkot, így vacsora előtt a vendéglátónk büféjében elfogyasztottunk egy sör, fagylalt kávé kombót. A vacsoránkat ismét a tóparti vendéglőben fogyasztottuk el és ismét nagyon hamar álomra hajtottuk a fejünket.
Harmadik nap reggele szinte egy az egyben megegyezett az előzővel, mivel ugyan azzal a busz kombinációval jutottunk vissza Szalapára, majd gyalogoltuk le a három kilométeres bekötő utat. Az ötvösi bélyegző pont után,rövid erdei szakasz következet, majd búcsút mondtunk az erdőnek, hogy aztán különböző szántások mentén egyre közelebb kerüljünk Sümeghez. Hosszú tűnő kilométerek leküzdése után megérkeztünk Kisvásárhelyre, ahol a helyi kedves idős lakók elláttak minket ivóvízzel és némi jó tanáccsal a környék közlekedését illetőleg. Szerencsénkre épp arra jött a Family Frost, így a zacskós kaját lekísérhettük egy-egy finom jégkrémmel. Hab a tortán, hogy a még mindig hideg, idáig cipelt dobozos Sopronik is feldolgozásra kerültek.
Hamarosan búcsút intettünk a falunak, és nekivágtunk a maradék 5 kilométernek. Rövid erdős szakasz után elértük az országutat, mely levezetésként 3 kilométer hosszan teljesen egyenesen vezetett be Sümegre.
Kellemes napokat töltöttünk a Kemenes-háton, de visszagondolva a Kőszegig húzódó útvonalra sok olyan része volt, mely a szintek hiánya ellenére a monotonitása miatt jelentős kihívást jelentett. Érdemes lenne kerékpárral visszatérni Sárvár környékére és a Farkas erdőbe Káldra.
Zárásként ismét ettünk egy-egy finom sütit a Sümegi szálló-étterem-cukrászda komplexumban. A cukrászdában a felszolgáló hölgy kedvessége példaértékű lehetne minden hasonló egységnek.
